Remélem, hogy vannak olyan kedves érdeklődők, akik felfedezték a kis facebook oldalamat, szintén Édesen sós néven. Lassan egy éve, hogy nem írtam a blogomra semmit. Nagy bőszen belekezdtem, mondván, hogy mekkora buli és minden nap írni fogok és gondozni mint valami kis palántát, de sajnos a kezdeti lelkesedésem alább hagyott és eltunyultam. Cserebé sok minden történt a kis életemben ami sokkal izgalmasabbnak tűnt annál mintsem, hogy megpróbáljam ide leírni. Nem is tudom, hogy hol kezdjem el.
Arra biztosan emlékeztek még, hogy megcsináltam sikeresen a cukrász tanfolyamot és kiválóra vizsgáztam . Azóta teljesítettem a kereskedelmi világ felé is, mivel elvégeztem még egy vendéglátó-üzletvezetői felnőttképző tanfolyamot is. A matematika nem az erősségem de még így is sikerült négyesre a vizsgám, tehát nagy örömmel belekezdhettem a szeretetből készített süteményeimhez és tortáimhoz. Most ezekkel szeretnék kedveskedni nektek és bemutatnám azoknak is, akik nem követnek a facebookon vagy az instagramon.
Sokkal jobban kedvelem ezeket a közösségi oldalakat, mivel "egy kép többet mond ezer szónál." Természetesen szeretem megszólítani az érdeklődő, kedves közönséget, de úgy gondolom, hogy az elkészített tortáról nem kell ódákat zengni ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, tetszik-e vagy sem.
Minden finomságnak megvan a maga sztorija és minden ételnek a maga ízkompozíciója. Akár könnyű, akár nehezebb elkészítésű tortát kellett megcsinálnom, mindig imádtam és 100%-ig összpontosítottam a célra. Emlékszem az első tortámra, az első emeletes tortára, az első marcipánosra, az első vajkrémesre, az első tökéletesre, az első tragikusra, az első formatortára és így tovább. Mindig lesz egy első, mindig lesz valami új, és ezt imádom, hogy akár egyszerűbb akár egy túldíszített tortáról beszélünk, valahol az az adott finomság mindig az első lesz. Minden ember más, szoktuk mondani én mondhatom, hogy minden torta más. Komolyan nem gondoltam még amikor belekezdtem a cukrászat fortélyaiba, hogy mi is fog ebből kisülni, de semmi más nem jut eszembe hirtelen csak az, hogy SZERELEM.
Most értem csak meg azokat az embereket akik azt mondják, hogy nem lehet csak úgy dolgozni az adott szakmában ha nem vagyunk szerelmesek a munkánkba. Tényleg meghálálja nekem a tészta, a krém és az is aki kapja amit én teszek bele, és én minden egyes tortadobozba a tortán kívül a szívemet is belecsomagolom.
Kívánom ezt mindenkinek, hogy ezt élje át és lássa meg a szerelmet az életében, hiszen ez mutatja, hogy nem csak emberek között alakulhat ki efféle szoros kapcsolat, hanem a saját magunk kis világában is ahol mi "irányítunk" és azzal foglalkozhatunk életünk túlnyomó részében amibe szerelmesek vagyunk, és a legfontosabb, hogy ezt az a réteg is érezze aki felé ezt közvetíteni szeretnénk.
Jön a Mikulás, a Karácsony és egyben az izgalom is. Ebben az évben én hoztam egy elhatározást, miszerint nem csinálok nagy ajándékozásokat, hanem készítek inkább olyan szeretet csomagot amit el lehet tenni, vagy hidegebb, rosszabb napokon el is lehet fogyasztani. Minél idősebb vagyok annál jobban értem és érzem azt, hogy mennyivel jobb ha a család egészségesen egy asztalnál tud ülni a szeretteivel, és apró ajándékokkal megköszönhetjük az eddigi bizalmat, szeretetet amit adnak nekünk. Így ha minden jól megy jövök még idén egy bejegyzéssel a karácsonyi készülődés és ajándékozás kapcsán, kizárólag az ételek készítése részével.
Záróakkordként hoztam nektek néhány képet az elmúlt pár hónap eredményeiről, remélem tetszeni fog:):
Édes estét nektek:) XOXO
