Csövörből vödörbe?

Tudom, hogy ez egy gasztro blog és tudom, hogy ez a téma nem tartozik a fakanál és a cukormázak világába de mégis úgy éreztem, hogy ezt a gondolatot megosztanám veletek. Már lassan két hónapja munkanélküli vagyok. Azt hittem, hogy hamar munkát találok mivel fiatal vagyok, strapabíró és gyorsan tanulok. De még mindig semmi. Itt ülök egy nagyon aranyos kis kávézóban aminek mar a neve is vonzó Napsütötte Sütöde, mintha egy kis toscanai sziget lenne a forgalmas utak mellett. Kellemes ide beülni és olvasni, írni vagy csak egy isteni croassant enni egy frissen főzött kávé mellett. Az igazság az, hogy most is azért ültem be ide, hogy kicsit kikapcsoljak a tv és az otthoni környezetből kiszakadva. A két hónap alatt megszámlálhatatlan helyre küldtem az önéletrajzomat, beregisztráltam fejvadászokhoz de nem igazán lett eredményes. Négy helyről igazoltak vissza. El is mentem az összes állásinterjúra és a megígért "a héten jelentkezünk ha sikerült, ha nem " mondatot követően nem csörgött a telefonom. Sajnos nekem kellett 2 hét után telefonálgatnom, hogy aktuális e még az állás és van e még esélyem. A válasz megdöbbentő volt : "1-2 héten belül kiderül, majd keressük". Elgondolkodtam, tényleg én vagyok a béna, vagy ez csak egy teszt? Lehet, hogy nincs 10 év tapasztalatom, de elvégeztem egy főiskolát és most felnőttképzésen  is részt veszek, hogy még képzettebb legyek. Van 4 éves tapasztalatom a vendéglátásban és nem véletlenül mondtam fel a volt munkahelyemen. Úgy éreztem többet kell magamtól elvárnom, így magasra tettem a mércét. De ahogy teltek a hetek úgy éreztem lejjebb és lejjebb kell vinnem azt a bizonyos lécet. És most megint egy vendéglátó egységhez megyek próbanapra. Az igazság az, hogy a két hónap alatt ugyan úgy jöttek számlák és ugyan úgy voltak kiadásaim, amit sajnos munka hiány mellett nem birok, muszáj voltam elfogadni ezt a munkaajánlatot. Nem rossz ajánlat szó sincs róla, de jobb szerettem volna egy irodai "intézz el mindent" munkát. Ahol nem a kiszolgálás a legfontosabb hanem te. Túl egoista lennék? Vagy nagyok az elvárásaim? 24 évesen  nem tudom megtalálni az álom munkám? Vagy azt gondoljak a munkáltatók, hogy a huszonévesek nem valók irodába?
Nektek van tapasztalatotok ezzel kapcsolatban? És ha igen, van szerintetek megoldás, kiút a sötét alaguútból?
Xoxo